A kötődő nevelés az ösztöneinkkel jellemzően összhangban
van, de a kultúránkkal nem mindig. Talán a legfájóbb ütközőpont az, hogy a
kisbaba gondozása nem egyemberes feladat (főleg, ha nem a
"tankönyvi", könnyen kezelhető csecsemők közé tartozik), a mai szülők
azonban nem részesei egy olyan szorosra szőtt társas hálónak, mint őseink. Az
apák többsége szerencsés esetben dolgozni jár és sokan még örülhetnek, ha az
anyának lehetősége van otthon maradni. Ennek a jószerivel egyszemélyes
gyermekgondozói feladatnak az egyik legnehezebb szakasza, amíg a babához éjszaka
is többször fel kell kelni. Nem csoda, ha a szülők azt szeretnék, hogy a
gyerekük minél hamarabb "aludja át" az éjszakát és ezért egy idő után
már majdnem mindent megtennének.
Hogyan alszanak a csecsemők?
Az újszülötteknél még nincs meg az a napi ritmus, ami a
felnőtteket jellemzi: nappal többnyire ébren vagyunk, éjjel többnyire alszunk.
(A többnyire itt fontos kitétel, hiszen a felnőttek sem egyhuzamban alszanak
estétől reggelig, hanem négyszer-ötször végighaladnak a mélyebb és felületesebb
alvásszakaszokból álló ciklusokon, többször is majdnem vagy valóban felébredve
- anélkül, hogy reggel erre emlékeznének.) Az alvás-ébrenlétet szabályozó
biológiai óra 6-9 hetes korban kezd érni, de 4-5 hónapos korig még nem működik
egészen zökkenőmentesen. 9-10 hónapos kor körül várható, hogy a baba
hosszabbakat aludjon és mindennap nagyjából ugyanakkor aludjon el és keljen
fel.
A kisbabák ugyanolyan alvásciklusokon mennek át, mint a
felnőttek, csak a ciklusaik rövidebbek és több van belőlük. Sokkal több időt töltenek
felületes alvással és többször ébrednek fel közben röviden. Ennek részben
fejlődési okai vannak, hiszen az első két életévben az idegrendszer és a test
óriási mértékű változáson megy át - és ehhez másféle biológiai szükségletek
társulnak, mint a felnőtteknél. Másrészt a túlélésüket is az szolgálja
legjobban, ha könnyen fel tudnak ébredni és jelezni, ha valami baj van. Egy
mélyen alvó csecsemőnek nem lennének túl jók a túlélési esélyei és a fejlődési
lehetőségei.
A gyarapodáshoz az
alvás fejlődésének minden szakasza fontos, és az alvás jellegzetességei
biológiai érés következményeként változnak.
Annak az információnak, hogy a babák az alvásfejlődésnek
abban a szakaszában vannak, amikor egyszerűen sok éjszakai ébredés következik
be, van egy nagyon fontos következménye. Egy sokszor felsíró babánál hajlamosak
vagyunk azt gondolni, hogy sokszor megéhezik (a sírás okának leggyakrabban az
éhséget tartjuk), pedig pusztán azért is kérheti a segítségünket, mert fáradt
és nem tudja, hogyan aludjon vissza. (Én teszem hozzá, hogy az ébredések
"titkos" oka lehet az is, hogy a kisbabának pisilnie kell és még nem
tanulta meg, hogy ezt a tennivalót nem kell a szülők felé jelezni.)
Pantley nem száll vitába azzal az elmélettel, hogy a babák
elalvásuk körülményeit egy idő után elalvásuk feltételeiként élik meg és ha az
éjjeli ébredések alkalmával nem azok között a körülmények között találják
magukat, amelyek között elaludtak, akkor tiltakoznak. (Az én véleményem az,
hogy ez az elképzelés, meg ha "van is benne valami", kicsit
alábecsüli a babák tanulási képességeit és teljesen kihagyja a számításból,
hogy fejlődnek és változnak az igényeik.) Azt azonban vitatja, hogy ennek a
helyzetnek csak az lenne a megoldása, ha a babát a lehető leghamarabb
"betörik" és arra tanítják meg, hogy nem fog adekvát segítséget kapni
az elalváshoz, akárhogy sír. (Egy csecsemőnek nem adekvát segítség az, hogy ha
sír, időnként bemegyek hozzá és elmagyarázom neki, hogy ezt egyedül kell
megoldania.)
Vannak babák, akik valóban képesek hosszú időszakokat
átaludni segítség nélkül, de ez nem azt jelenti, hogy erre mindenkinek képesnek
kellene lennie. Egy éves korig még a legszigorúbb alvástréningezők szerint is
teljesen normális, ha egy csecsemő négy óra alvás után felébred enni. Kilenc
hónapos koráig két etetésre is szüksége lehet még egy "jól alvó"
babának is. A növekedési ugrásokkal is gyakran jár együtt a többszöri éjszakai
evés. A legtöbb baba hat hónapos koráig 2-3x ébred, egy éves koráig 1-2x és
vannak, akik két éves korukig még éjjelente egyszer. Halljuk meg a
megfogalmazásban a finom utalást: ha a legtöbb baba ilyen, az azt is jelenti,
hogy nem mindnyájan.
Megjegyzések