Ne ámítsuk magunkat! Aki reggelire “kakaóitalt” iszik, a
laboratórium ízeit nyeli, aki eperjoghurtot kanalaz,az fűrészport fal, aki
bolti citromlevet tesz a teába, az a penészgomba “váladékát” kapja, bármennyire
tiltakozik is. Az édeset idomított baktériumok “köpik ki”, a savanyú a
mikroorganizmusok “izzadmánya”.
Érzékeinket (észrevétlenül) manipulálja egy világhatalommá
szerveződött maffia, az ízipar, s laboratóriumokban előállított (titkos)
aromákkal, ízfokozókkal megváltoztatja ízlelésünket. Veszélyben az ízlés
szabadsága, a kulináris önrendelkezés joga. Nem azt esszük, amit enni vélünk.
Mert semmi sem az, aminek látszik.
Az eperaromát egy Holzmindenben székelő német aromagyár
állítja elő ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány titkos összetevő
keverékéből.
(A Föld teljes epertermése az “eperből” készült fagylaltok,
joghurtok, desszertek mennyiségének egy százalékát sem fedezné!)
Egy amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és
krémsajtot varázsol, egy másik vörös áfonyából cseresznyét, ricinusolajból
őszibarack-aromát. Az Athlon nevű cég (nem vicc!) madártollból péksüteményt, a
General Foods vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát.
A Procter and Gamble nevű amerikai vállalat még a
gyapotszálat (pamutot) is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból kenyeret sütnek.
Az ízek e szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a grépfrút, az
acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a filberton a mogyoróíz
illúziójáért felel.
Mint a Mátrix című filmben. Nem eperjoghurtot eszünk, hanem
vizet mesterséges illúziókkal. A szagok és ízek e virtuális valóságában már a
füstölt sonka és lazac sem eredeti: napjainkban a húsgyárak “folyékony füstöt”,
azaz műfüstöt használnak, amiben 30-90 másodperc alatt meg lehet “füstölni” a
terméket. Ráadásul a vásárlókat mézédes hazugságokkal etetik.
A Danone Actimel “szuperegészséges” joghurtital egyszerre
tartalmaz két (veszélyesnek tartott) édesítőszert, aszpartámot és
K-aceszulfámot is.
A csalafinta íztrükkök aztán megteszik a magukét, aki
gyerekkorától hozzászokott a víz-, szén-dioxid-, karamell-, foszforsav-,
citromsav-, nátriumbenzoát-, koffeintartalmú italhoz (ez a kólák összetétele),
annak az igazi bodzaszörp ízetlen. Az élelmiszeripar tehát “maszkírozza” az
ízeket, ha kell, korrigálja és retusálja őket (mint Sztálin környezetét a
korabeli fotókon), hozzászoktat bennünket a kémiai édesítőszerek, ízfokozók,
sűrítőanyagok ízéhez, reklámokkal és aromákkal etet, ízfüggővé tesz.
Korunkban húszezer élelmiszer adalékot forgalmaznak (köztük
hétezer aromát). E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek
összetevőit (üzleti titokra hivatkozva) sokszor még az ételre allergiás
gyerekek orvosainak sem árulják el, az élelmiszer-ipari termékek többsége
élvezhetetlen és eladhatatlan lenne. *Az íz az ételek lelke.* Aki az ízeket befolyásolja,
életünket manipulálja. Ráadásul az íz nem csak ízlés dolga. Az íz legfontosabb
funkciója a táplálék ellenőrzése. Figyelmeztetés (lenne), hogy mit nem szabad
megenni. Ha becsapják íz-lelésünket, elfeledtetik velünk az eredeti ízt, akkor
tényleg bármit lenyelünk.
A leves hazudik – írja magyarul újfent megjelent nagyszerű
pamfletjében Hans Ulrich Grimm (Kétezeregy Kiadó). De nemcsak a Knorr és a
Maggi zacskós leves hazudik (a négy főre szóló adagban mindössze két gramm
szárított marhahús található), hanem szinte minden.
A kenyér, a virsli (de az nagyon), a
csecsemőtápszer..Érzékeinket manipulálják és átprogramozzák. Éppúgy, mint
gondolatainkat. Egész életünket. Tavaly az Egyesült Államokban az asztalra
került ételeknek már kilencvenhat(!) százaléka ipari termék volt.
A Fast Food Nation (gyorsétterem-generáció) már nem ismeri
az ételek eredeti összetevőit, életében soha nem szagolt vargányát. “De hát
végül is – mondja cinikusan az egyik aromagyár mérnöke – az élvezet fantázia
dolga.” Már akinek.
Forrás:netextra.hu
Megjegyzések